Szinopszis

Az első Moholy-Nagy performance Magyarországon.

2010 őszén bemutatott sziluett előadás Moholy-Nagy László 1922-es A nagyváros dinamikája című filmvázához kapcsolódóan.

Bár csak 2 éve ismerte a fényképezés technikáját, 1922-ben már kísérleteket folytatott az új rögzítési eszközzel és annak anyagaival Moholy-Nagy László. Hamarosan rátalált az esszenciális eljárásra, mellyel új műfajt teremtett: kamera nélküli fotót – saját szavával élve – fotogramokat készített. Egyszerű mechanizmussal, a fényérzékeny anyagot napra téve „beégett”, tökéletesen fekete képet kapunk, tárgyak ráhelyezésével pedig a kitakart felület – fényáteresztő képességétől függően – fehéren vagy szürkésfehéren megmarad a papíron. Így valósul meg a gép nélküli fényképezés, és végeredményül a fotogram.

Szintén 1922-ben a fotogramok felfedezése mellett egy filmvázlatot készített Moholy
A nagyváros dinamikája címmel. Ezt Kassák Lajos Ma című folyóiratában publikálta 1925-ben, tipofotó formájában. Moholy életében nem valósult meg a forgatókönyv. 2006-ban került a figyelem fókuszába legközelebb az alkotás, Andreas Haus, berlini művészettörténész készített belőle filmet. A témát felvillanó, látszólag összefüggéstelen, raszteros városképek adják, olyanok, mint az emlékezet.

A sziluett játék természete összefügg a fotogram készítéssel, hiszen módszerük hasonló. Az elemi, csupán a fény és egy ezt láttató, érzékeny anyag felhasználásával megvalósuló eljárás párhuzamba állítható azzal az együttállással, amit egy reflektor, a táncos teste, és az általa kitakart fény jelent.

„Élő képek albuma” a NEGATÍV VARIETÉ produkció, egy különös fotósorozat hatását keltve. A színpadon megjelenő személyek sziluettjei alakzatokba fejlődve kapnak értelmet. Tárgyakat, szimbólumokat, asszociatív képeket formálnak testükkel, melyet – alakzattól és annak méretétől függően – három-nyolc táncos külön-külön vagy egymásba kapaszkodva hoz létre. Előre megrajzolt konkrét, és absztrakt formák váltakoznak, melyeket maga A nagyváros dinamikája című filmforgatókönyv, Moholy munkássága és a nagyváros működése ihletettek. Fénykísérlet egyben a produkció, amelyben az épített mechanikus kellékek óriás forgó elemekként jelennek meg a vásznon.

Az ábrázolni kívánt téma befogadásának élményét nagyban fokozza Zagar (Zságer Balázs), zeneszerző/zenész által erre a produkcióra készített elektro-szimfónikus hanganyaga, valamint Demcsák Ottó és Réti Anna műfaji határokat eltörlő koreográfiája és Szépvölgyi Viktória értő rendezése. Két elismert képzőművész, Zádor Tamás, a Kiégő Izzók csoport frontembere és Garami Richárd, a Manufaktor bábkészítő műhely vezetője feleltek a lélegzetelállító, mechanikusan mozgó díszletelemekről.

A nagyváros dinamikája sziluett-színházi feldolgozása nem kíván az eredeti forgatókönyvből minden jelenetet és képet azonos formában bemutatni, hiszen a táncosok fizikai kötöttségei és a minimálisra limitált felhasználandó segédeszköz ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor a műben leírtakra épül.

A Fényakrobaták című előadás a Negatív Varieté bemutatójának sikerének köszönhetően született 2011 tavaszán. Uniós hátterű felkérés érkezett a társulathoz, hogy a Bauhaushoz kötődő témát gyermekeknek szóló színpadi produkcióként is dolgozzák fel az alkotók. Így jött létre és került színpadra – a Negatív Varietével azonos helyszínen, a Millenáris-Teátrumban – az 5-12 éves korosztálynak szánt Fényakrobaták, Bánki Gergő, színész bevonásával. A mesélő szerepét betöltve végigvezeti a látványos kalandokon a legkisebbeket egy Bauhaus ihlette jelmezben. A program végén azt is megtapasztalhatják a gyermekek, fantáziájuk segítségével hogyan öltenek testet saját hangjaik, és hogy milyen is, amikor ők állnak a színpadon, “sziluetté lényegülve”.